Téltemető és farsang Kisapostagon
„Ősi hiedelem szerint a tél utolsó időszakán a Nap legyengül, a gonosz szellemek életre kelnek. Az emberek vigalommal, alakoskodással, boszorkánybábu égetésével akarták elűzni őket, hogy megmentsék a Napot, és jöhessen a tavasz.”
Régi hagyományainkat nem ápoljuk, nem élesztjük, hanem megéljük!
Nosza, összefogott a falu apraja, nagyja és immár negyedik alkalommal farsang farkán – vagyis a végén – elindult, hogy eltemesse a telet.
Erőt és bátorságot adtak hozzá a finom forralt borok. A tavalyi évhez hasonlóan, idén is több csapat mérte össze tudását, borlovagok hozták meg a döntést, melyik a legízletesebb nedű? Az első helyezett dunaföldvári csapat az értékes díjon kívül elvihette a vándorkupát is.
Finom, meleg, friss pogácsák is versengtek a „Kisapostag legjobb pogácsája” díjért. Szerencsére itt falubelié lett a dicsőség és a hatalmas ajándékkosár.
Amíg a szülők versenyeztek vagy éppen kóstolgattak, a gyerekek elkészíthették álarcaikat, és „tanári segédlettel” vidám játékokat játszhattak a menet indulásáig. Forró tea és lekváros kenyér nekik is kijárt bőséggel.
Azután a telet jelképező kiszebábu a menet élére „állt”, – igaz, utánfutón haladva – vezette a mögötte kígyózó, szirénázó, kereplő, dudáló, trombitáló téltemetőket a Községházától a Duna-parti rakodóig.
A tél nem adta könnyen magát. Megsejtve az ellene készülő merényletet, szűnni nem akaró hóesésbe kezdett, gyönyörű fehérré varázsolva a falut, az erdőt. Mesebeli tájon vezetett az út lefelé a folyóparthoz. A magas vízállás miatt betört a víz, kis tavakat alkotott a havas fák és bokrok között. A parton is majdnem a kövek tetejéig ért a Duna, erősen sodródott lefelé a hatalmas, jeges víz a havas, ködös időben.
Mégsem a vízbefúlás, hanem a tűzben égés lett a kiszebáb sorsa. A máglya már égett. Körbeálltuk a tűzet melengetve arcunkat, kezeinket. Gondűző céduláinkat a bábu nyakában lévő tasakba rejtettük, hogy segítsen elégetni, így remélve szabadulást összes jelentősebb bajunktól.
Majd télűző csujjogatások után együtt kiabáltuk, hogy:
jöjjön a tavasz vesszen a tél!
Tekintettel a tél támadására, így a nehezebb télűző feladatra, háromszor is jó hangosan ordítottuk a rigmust, hogy meghallják kérésünket az égiek. A hangorkán tetőfokán a szalmakalapos, hetyke kiszebáb is a tűzbe repült. Vegyes érzésekkel néztük a szalmabábú gyors lángralobbanását, majd oldandóan a feszültséget, közösen elénekeltük a Tavaszi szél vizet áraszt című éneket.
Nem feledve, hogy a hagyomány szerint eleink az egész évi bőséget remélték a farsangi evés-ivásoktól, ezért hogy a Duna-parton se maradjunk „szárazon”, önzetlen emberek gondoskodtak a forralt borról, forró teáról, amihez frissen főtt virsli, mustár és zsemle dukált.
A ránk sötétedett délutánban nagyon jó szolgálatot tettek a fáklyák, melyeknek fényében visszaindult a menet a Kultúrházba, ahol folytatódott a mulatság.
Elsőként népitáncos fiainknak tapsolhattunk, akik fergetegesen adták elő a kecskéjüket hol vidáman, hol szomorúan kereső pásztorfiúk történetét.
Azután a kevésszámú, de annál szellemesebb jelmezeket értékelte a részleteket is szakértő szemmel meglátó zsűri.
Majd a farsang-téma köré csoportosított villámkérdések következtek, azután pedig két csapat versengése tréfás feladatokban. Szoros küzdelemben végül a Mószer Aranka csapat legyőzte a Busók csapatát.
A táncos lábú mulatni vágyók már alig várták, hogy megszólajon a kitűnő zene, melyre hajnalig ropták a táncot.
Aki nem volt itt, jövőre feltétlenül jöjjön el!
S hogy sikerült-e elűzni a telet? Nem kétséges!
A rendezvény ismét a falu összefogásának szép példája volt.
A szervezők és segítők munkájának,
a támogatói felajánlásoknak,
a versenyekre adott kézműves munkáknak
és egyéb tárgyi jutalmaknak
köszönhetően valósulhatott meg a program,
népi hagyományaink újra éléséért, a falu közösséggé kovácsolásáért.
(Lejegyezte: Kásás Margit)
A szervezők köszönet mondanak a támogatásért: Agárdi Györgynek és Fülöp IlonánakBozó Krisztiánnak és BencénekCzuppon Péternek és a néptánc csoportnak
Csák Gábornak Cseh Lászlónak, Kásás Margitnak és Baczó Csabának Csuti Kálmánkának Dr. Tóth Istvánnak Dorthné Emesének Dukai Gabriellának és a Kisapostagi Ifjúsági Klubnak Dunaújvárosi Hírlapnak EL-DO rádiónak és Balogh Tamásnak Farkas Kálmánnak Halászkert Kocsmának – Icának és Zolinak Ida boltnak Ihász Kornéliának és az Ihász Pékségnek Kisapostag Önkormányzatának Kisapostagi Nőegyletnek Kisapostagi Polgárőrségnek Kissné Lévay Katalinnak Kiszli Pálnénak Kónya Norbertnek Lajkó Mihály Mityusznak Magyarok Szövetségének Makai Gábornak és a Duna Szerszám Kft.nek Mondovics Katának Nagy Attilának és Anitának Nagy Károlynak Pintérné Szatmári Angélának Rideg Attilának Schreiner Bélának Stermeczki Andrásnak Suskáné Erzsikének Szabó Lászlónak és a Gyertya-Ász Bt.nek Szatmári Piroskának Tarné Bém Ildikónak Tábori Csabának és Margitnak Tompainé Ibolyának Törjék Józsefnek és a Duna Sportegyesületnek Túróczi Eriknek és Ritának Varga Miklós, Zentai István, Bircsál Gábor és Czobor Gábor borlovagoknak és mindazoknak, akik a rendezvény megvalósulását elősegítették. |